Idézetek Ma - hogy tudd, kitől idézel !: vavyan fable idézetek

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vavyan fable idézetek. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. december 12., vasárnap

Vavyan Fable Idézetek

- Hová küldhetek véleményezésre kéziratot?

- Máshová.

- Hogyan adathatnám ki regényemet (verseskötetemet)?

- Kalandos az útja annak...!

- Az írónő mit vinne magával a lakatlan szigetre?

- Lakatot.

- Hogyan és miért választotta a Vavyan Fable nevet?

- A Bánfalvy Éva nevezetből képeztük, anagramma gyanánt. Fiktív történetekhez fiktív név dukál, jeligére.

- Igaz, hogy ápolónő volt?

- Igen, kisnyúl koromban.

- Önmagáról írja/vagy mintázza a szereplőket?

- Nem vagyok én annyira eltelve magammal.

- Létezik olyan férfi, mint a regényeiben szereplők? Belloq, Vis Major?

- Mindenkinek van valahol egy Belloqja, azért jöttünk a világra, hogy őt megtaláljuk. Ja, s önmagunkat.

- Mennyire azonos a hősnőkkel?

-Õk is nőnemûek.

- Tudja, hogy stílusa Rejtőére emlékeztet?

- Büszkén hallom.

- Tényleg vegetáriánus?

- Nem.

- Már nem Szentendrén laksz?

- Már nem. Költözködöm, mint a vadliba.

- Külföldön megjelent már regényed?

- Nem tudok róla. Ez persze - mai napság - nem jelent semmit.

- Régebbi köteteket hol lehet beszerezni?

- Virtuális vagy világi antikváriumokban.

- Hány állatod van?

- Jó sok.

- Kedvenc íród, ételed, italod?

- Kosztolányi, Hrabal, Vonnegut, Chandler, Rejtő, Márai, Fable, etc.
Mozzarellás paradicsomsaláta, olívás-fokhagymás pizzakenyér, száraz vörösbor, író, zöld tea.

- Tényleg te válaszolsz?

- Legalább négy énem közül valamelyikünk. Mindig.

- Sikerednek mi a receptje?

- Az olvasóim.

- Honnan veszed regényeidhez a figurákat?

- Tíz dekát innen, fél kilót onnan. Jól kifigyelem õket, vagy pedig a tollamra kéredzkednek.

- Mikor és minek hatására kezdtél írni?

- Tizenegy éves voltam, már minden hozzáférhetõt elolvastam (otthoni és gyermekkönyvtár), és unatkozni kezdtem. Ez vezetett elsõ zsengéim megírásához. A többi regényt azért hívtam életre, mert épp ilyen történetek/fantasyk olvasására (is) vágytam, és ezeket senki más nem írta meg számomra.

- Honnan veszed a neveket?

- Gyűjtöm, találom, megálmodom őket.

- Mikor mész író-olvasó találkozóra?

- Személyesen ritkán. Ám itt naponta lehet velem beszélgetni.

- Elküldhetem-e neked véleményezésre a legújabb művemet?

- Inkább olyan hivatalosságnak küldd el, kérlek, aki imádja véleményezni
mások szellemi lenyomatát.

- Hány évesen kezdett el írni?

- 11 éves voltam, már elolvastam minden otthoni és gyermekkönyvtári könyvet, a felnőttkönyvtárba még nem járhattam. Így aztán írni kezdtem magamnak.

- Kinek a hatására döntött úgy, hogy író lesz?

- Ez nem döntés volt, hanem fátum. Így kellett lennie.

- Mi volt gyermekkori kedvenc olvasmánya?

- A legyek ura, Goldingtól. A 22-es csapdája Hellertől. És annyi más.

- Manapság milyen könyveket olvas legszívesebben?

- Mindent, ami érdekel, miként eddig is, világéletemben. Nem vagyok műfajsznob, csak a nívóhoz ragaszkodom.

- Van-e olyan író a kortársai közül, akit külön kiemelne?

- Úgy érti, hogy rajtam kívül? :)

- Mivel írja a könyveit?

- Kezdetben tollal, spirálfüzetbe körmöltem, majd villanyírógép következett. Ma már számítógéppel dolgozom.

- Milyen munkatempóban dolgozik? Hogy képzelhetjük el egy átlagos napját?

- Nincsenek átlagos, lekottázható napjaim, nem szeretem a monotóniát. Mindig írok, főként fejben, és ha ott minden részlet összeállt, és csakis akkor, leülök a géphez, és kimesélem magamból a történetet.

- Az írás mellett mi a hobbija?

- Lovagolok, utazgatok.

- Van-e példaképe, vagy volt-e valaha?

- Példaképállításhoz túlsággal szuverén és öntörvényű vagyok. Nem szeretek nyájakhoz, szekértáborokhoz tartozni, nem istenitek senkit. Sokakat tisztelek, elődeim és kortársaim közül is. Például Márait, Szabó Magdát, Hrabalt, Kosztolányit, Chandlert, Rejtőt, Polcz Alaine-t, Poppert szívesen olvasom.

- Mi motiválja az íráskor, honnan meríti az ötleteit?

- A mesélési kedv. Ha ez rám tör, bezárkózom, és írok. Az életből és a képzeletemből merítek. Ők jól egymás alá játszanak.

- Mi a kedvenc irodalmi műfaja?

- Nem műfajokat, hanem műveket olvasok.

- Van-e kedvenc filmje, illetve színésze?

- Sörgyári capriccio (s még sok más). Daniel Day-Lewis (és sokan mások).

- Milyen zenét hallgat szívesen?

- Jót.

- Mit tanácsolna a jövő nemzedék íróinak?

- Írjanak. :)

- Mit jelent a "nem változatlan" kiadás?

- A szöveg kissé újrafésülködött, ám a történet a régi maradt.
Forrás

Vavyan Fable élete

Vavyan Fable 11 éves kora óta ír. 1987-ben jelent meg első regénye (eddig összesen harminchat és ezek számos újabb kiadása), köztük zsaru-, akció- és kalandregények, fantasyk (mesélőkönyvek), bohóságok és (megbotránkoztató) novellák.

Fesztelenül könnyed, merész stílusával, vagány humorával, csak rá jellemző, játékos, egyedi nyelvezetével ledöntötte a műfajkorlátokat, így vált az igényes szórakoztatásra vágyó olvasók kedveltjévé.

Regényeiben egyedülálló módon váltogatja a karakter- és helyzetkomikumot a nyelvi humorral.

Nívós gondolatvilága sokunkhoz közel áll, a tőle kölcsönzött szófordulatok, nyelvi lelemények, idézetek szállóigeként/aforizmaként terjednek, beépülnek szókincsünkbe, ujjlenyomatszerűen felismerhetőek az irodalmi és köznyelvben egyaránt.

Fable nem csupán történetet vet papírra, ő babonázóan mesél, minket is bevonva az általa teremtett, minden ízében életre lehelt, ezersok színű világba, melyet aztán oly nehezünkre esik elhagyni a végén. Hősei nem fekete vagy fehér jellemek, inkább pepiták, jó s rossz tulajdonságokkal, mint mi magunk is; még főgonoszai is emberszabásúak.

Rajongói szerint Vavyan Fable olyan író, akit az ember nem tud letenni, mert elvarázsol, magával sodor, gondolkodásra késztet, és végig a tenyerén hordozza az olvasót.

Fable nem ömlik ránk a médiából, könyvei nem marketingsikerek, hanem igaziak; úgy tartja, ő ne divatban legyen, hanem olvasásban.

Vidéken él, erdő-mező-kispatak, madártrilla, patadobogás, oxigén társaságában.

Forrás

2010. december 4., szombat

Vavyan Fable idézetek

Eredeti nevén Molnár Éva, magyar regényíró (-:

A megtarthatatlan fogadalmakat megtenni se érdemes.

Többnyire azokkal kerülünk közömbös, esetleg ellenséges kapcsolatba, akiknek a társaságában nem tudatosul bennünk, hogy az illető másnemű, de még az se, hogy egyáltalán neme van.

Szívesebben beszélgetek azzal az újságossal, asztalossal, üzleti partnerrel, feljebbvalóval, beosztottal vagy egyenrangúval, akit emberi valamilyensége mellett férfinak is érzek: ha érződik a szikrázás, amelynek férfi és nő között létre kell jönnie ahhoz, hogy örömet leljenek együttlétükben.

Cukorfinomító üzem sem kéne az emberiségnek, ha a cukorfinomításból élők nem adták volna be nekünk, hogy csakis a finomított cukor élvezetes.

Tudja, némely nőnek ritkán adatik meg, hogy leljen az embermasszában egy jelentékeny pasast, akit aztán precízen meg kell néznie, a cipője orrától a feje tetején lévő forgóig. És e szemle végén érezhesse: tényleg lehet valami a legendában, miszerint igenis léteznek még e bolygón szívdobbantó pacákok, akik láttán feléled bennünk a nő.

Mai napság nem ütöm le azonnal a velem gizdáskodót, miként serdülő koromban, és az alpári hangnemet se veszem át. Mostanában visszavonulok a bennem gerjesztett csúf haragokkal, és csakis akkor reagálok a sérelemre, ha már objektíven látom a történteket. E megvilágításban többnyire rájövök: egyáltalán nem érdemes foglalkozni a dologgal, annak piti-kategóriás volta miatt.

Tudjátok, mi a tahó? Emberalattjáró!

Az ember megpróbálja kerülni az egyszer már megmászott-bejárt vermeket, zsákutcákat, labirintusokat. Megkínlódunk saját magunkkal. Ám aki nem mer kísérletezni, az úgy marad.

Az új kor embere nem olvas. Nem lát. Néz. Az a beidegzése, hogy az életben a legfontosabb dolog a kukkolás és az önmutogatás.

Három médiabölcsességet mondok magának (...)! Mindegyik aranyszabály! Egy: VAN az a pénz! Kettő: nincs az a nívótlanság, amit nem kifizetődő alulmúlni! Három: nem nézheted eléggé hülyének a publikumot!

Eddig sem voltam közömbös a mellettem ülő közelségétől, de a gondolattól az áramütés állandósul szervezetemben, nem futkározik már a talpamtól ölemig és onnan a fejembe, elárad bennem, feszültséget kelt.

Valahogy az az érzésem, mintha mostanáig egy zsámolyon álltam volna, s ebből az előkelő magasságból, derűs mosollyal tekintettem volna le a világra - a lábaim alatt heverőre. Percekkel ezelőtt valaki kirúgta lábam alól a zsámolyt. Csak idő kérdése, mikor kezdek el zuhanni.

Hőseimet elkísérem valameddig, majd egy dramaturgiai ponton elengedem kezüket, azon reményben, hogy most már boldogulnak nélkülem. Ekkor ők megkezdik önálló életüket. Ez a festmények, versek, regények, dalok, gyerekek sorsa.

A memória az a képességünk, amellyel felejtünk...

Az élet túl rövid ahhoz, hogy átlagos legyél.