La Fontaine Idézetek

Jean de La Fontaine (Château-Thierry, Champagne), 1621. július 8. – Párizs, 1695. április 13.) francia író és költő.
A királyfi Ö Fenségéhez
(részlet)

       La Fontaine előszava a Mesékhez

Éneklek hősöket, akiknek Aesop: atyjuk,
s csak mese bár, ahogy él s tesz-vesz itt csapatjuk,
de mindig színigazra int, oktat az ének,
amelyben minden, még a halak is beszélnek.
És mind hozzánk, nekünk szól s úgy beszél minden állat,
hogy szavuk minden ember tanulságára válhat.

(Kozma Andor)

A tücsök meg a hangya
(részletek)

A tücsök dalolt egyre, bár
izzott a nyár,
úgyhogy mikor jött a komor
tél, része gond volt és nyomor:
még egy picinyke kis darab
legye, vagy férge sem maradt.

(Kosztolányi Dezső)

....
Nem jó kölcsönző a Hangya, -
nézzük el e kis hibát, -
a hitelkérőnek monja:
"Míg meleg vplt, mit csinált?"
- "Éjjel-nappal énekeltem,
hallgattak, mit nótafát."
- "Énekelt? No jól van, lelkem,
most táncoljon! Rajta hát!"

(Vikár Béla)

A beteg oroszlán meg a róka
(részletek)

"Ha nézem itt a homokon
elmenni nem tudok e kúsza nyomokon,
mind arra tart, hol az oroszlán odva,
egy sem tér vissza bizakodva.
Ez megrendíti szíveinket,
mentsen fel Ő Felsége minket.
Köszönjük kegyes írását nagyon,
el is hisszük, hogy jóba fárad,
de barlangjába csak bemenet vagyon,
és nem látjuk, hol a kijárat."

(Kosztolányi Dezső)

A kocsi és a légy
(részletek)

Majd jő egy légy és mint isten remeklett
csodája zümmög a lovak körül,
csípi is őket s végtelen örül,
hogy megindítja a kocsit,
a kocsis orrán, meg a rúdon szálldos itt.
...
 Sok ember így sürög-forog szüntelen,
kéretlenül mindenbe belecseppen,
csak hátramozdít, míg a buzgót adja,
s a többieket dolgozni se hagyja.

(Kosztolányi Dezső)

A hegy, amely szült
(részlet)

            A hegy vajúdik s bőg, sikongat,
            hogy majd beléreped a fül.
            Várják. a hangokhoz mérten hátha szül
            várost, Párizsnál is nagyobbat.
            S aki a jajra odasietett,
mind látja: szült a hegy, de csak egy - egeret.

(Vikár Béla)

Grandville (11803-1847) illusztrációja.

A holló meg a róka
(részlet)

Holló úr ült a fatetőn,
csőrébe sajt volt, jókora,
s kit a jóiillat csalt oda,
a róka szólt hízelkedőn:
"Á, jónapot, te drága holló!
Mi szép vagy4 nincsen is hozzád hasonló!
Nem tódítok, de hogyha hangod
olyan, mint rajtad ez a toll, ó
akkor a madarak között első a rangod."

(Kosztolányi Dezső)

A vízbe fúlt asszony
(részlet)

Én sohsem tartok azzal, aki azt fújja. semmi,
            csak egy nő fúlt vízbe. Nem,
nagy kár az, vallom én, és rászolgált e nem,
hogy szánjuk, hisz' oly édes ővelük enyelegni.

(Vikár Béla)

Az ereklyevivő szamár
(részletek)

           Egy csacsi ereklyét cipel
           s azt képzeli: neki hajt ki-ki térdet;
ahogy neki szól zsolozsma és tömjén és dicséret...
A gőg majd fölveti, e hit úgy tölti el.

...
          Elöljáró is így jár némelyik:
ha üresfejű, csak talárját tisztelik.

(Vikár Béla)

A fösvény aki elvesztette kincsét
(részlet)

Csak úgy miénk, amink van, ha élünk is vele.
Nos, kérdem, aki oly szenvedély dőre rabja,
hogy koldusul kuporgat, garast garasra rakva,
tán többet ér el, mintha semmit sem gyűjtene?
Hisz lám, Diogenész, akár ez, ugyanoly dús;
a fösvény meg akár Diagonész, oly koldus!

(Vikár Béla)

Az öszvér, aki származásával henceg
(részletek)

Prépost öszvére volt egy Öszvér valaha,
            s nemesi gőgje akkora,
            hogy valahányszor, csak tehette,
            anyját a Kancát emlegette.
....
Végül, vénségire, malomba robotolt,
s eszébe ott jutott, hogy Szamár apja volt.
            Ha a balsors csak annyit ér,
            hogy egy bolond így észretér,
            mindig van ok így szólani:
            volt benne jó is valami!

(Zempléni Árpád)

Madame de Montespannak
(részlet)

Ajándék a mese, égiektől való,
            avagy, ha ember adománya,
oltárt is érdemel ily kincsosztogató!
            Lelkes hálánk hirdesse, áldja
            istenien bölcs nagynak azt,
ki e földön mesevirágot fakaszt.

(Vikár Béla)

A házsártos asszony
(részlet)

Ha igaz, hogy a Jóval mindig társul a Szép,
            holnaptól asszonyt keresek feleségnek.
De mert válás sem újság a nők között semmiképp,
s mert csodabájú testben sem mindig szép a lélek,
            sőt, mert a kettő ritkán egyesül,
hát mégsem keresek, s ne rójják vétkemül.
Hisz láttam sok hyment egyik sem csábított el.
           S halandók közt ha egynegyednyi rész
e nagy kockázatot mégis vállalni kész,
ily mersz útján a másik negyed csak bánatot lel.

(Vikár Béla)

Zig Ziglar Idézetek

Eredeti nevén Hilary Hinton Ziglar, 1926-ban született amerikai szerző, értékesítő, motivációs tréner.A ma élő egyik legismertebb amerikai eladástechnikai szakértő és tanítómester.

Mutass nekem egy hálátlan, de mégis boldog embert.

Amit a cél elérésével kapunk közel sem olyan fontos, mint amivé válunk, amíg azt elérjük.


Bármit megkaphatsz az életben, amit csak akarsz, ha eleget segítesz másoknak megkapni azt, amit akarnak.

A barátod az, aki mindent tud rólad, és mégis szeret.

Ha megteszed mindazt, amit meg kell tenned, amikor kell,
eljön a nap, amikor megteheted mindazt, amit szeretnél, amikor szeretnéd.

Ha példát mutatsz, nem kell szabályokat felállítanod.

Én olyan optimista vagyok, hogy egy csónakkal elindulnék Moby Dick után, és még tartármártást is vinnék...

Szólások-mondások Idézetek

 Kutyás szólások

A kutya se ugatja: Senki nem emlegeti, nem hiányzik senkinek.

Bizonytalan, mint a kutya vacsorája: Nem lehet tudni, lesz-e belőle valami.

Egyik kutya, másik eb: Egyformán rossz mind a kettő.

Megszokta, mint a kutya a verést: Meg se kottyan neki a szenvedés, annyira megedzették a bajok.

Mintha a kutya szájából húzták volna ki: Gyűrött, rendetlen ruhadarab.

Olyan, mint a kivert kutya: Elhagyatott, társtalan, nyomorult.

Se kutyája, se macskája: Semmije, senkije nincsen.

Úgy megbánta, mint a kutya, amelyik kilencet kölykezett: Keservesen megbánta.

Úgy bánik vele, mint a kutyával: Durván bánik valakivel.

A kutyának is jobb dolga van: Nagyon rossz dolga van.

Akár a kutyának beszélnének: Nem fogad szót.

A kutyának sem kell: Senkinek sem kell.

Jön még kutyára dér! Majd megjárja még!

Fáradt mint a kutya: Nagyon fáradt.

Itt van a kutya elásva: Ez a dolog lényege.

Kutya baja: Nincs semmi baja.

Kutya meg a mája! Bosszankodás kifejezésére.

Kutyába se vesz valakit: Nem becsüli.

 

Forrás:http://istentenyeren.blogspot.com/2008_10_12_archive.html

Humorista Idézetek 2.

Emo Philips Phil Soltanek színpadi neve (1956. február 7.) amerikai komikus, aki szürreális humoráról, sajátos megjelenéséről és bizarr hangjáról volt ismert.
E=MO²

• Az iskolánkban a bejáratnál mindig átkutattak, van-e nálad fegyver vagy kés. Ha nem volt, adtak néhányat.
• Sokáig azt gondoltam, hogy az agyam a legcsodálatosabb szervem. Aztán rájöttem, ki mondta ezt nekem.
• Péntek délután az iskolából mentem hazafelé, amikor láttam, hogy néhány munkás egy építkezésen dolgozik. És a légkalapácsos fickó egy paranoid kis piszoknak nevezett! Morze kódokkal.
• ...és sosem felejtem el nagyapám utolsó szavait: "Egy kamion!"
• Egy barátom adott nekem egy Philip Glass lemezt. 5 óra hosszat hallgattam, mire rájöttem, hogy ugrik a tű rajta.
• Az osztálytársaim megdugtak bármit, ami mozgott, de én sose tartottam fontosnak, hogy efféle korlátok közé szorítsam magam.
• A suliban még egy csomó dolgot nem értékel az ember. Olyan apróságokra gondolok például, hogy naponta elfenekeli egy középkorú nőci - ilyesmiért később jó sokat kell fizetni.
• Egyszer egy számítógép megvert sakkban - de aztán alulmaradt kick-boxban.
• Az anyám olyan volt nekem, mint egy lánytestvér - csak nem szexeltünk annyit.
• Új alsógatyát szereztem magamnak. Mármint nekem újat.
• Gyerekkoromban minden éjszaka Istenhez imádkoztam, hogy adjon nekem egy biciklit. Miután láttam, hogy ez nem működik, loptam magamnak egyet és azért imádkoztam, hogy bocsásson meg nekem.
• New York egy csodálatos város. A minap bementem a könyvtárba, és a faragatlan könyvtárosnak azt mondtam: "Szeretnék egy kölcsönzőjegyet". Azt mondta, hogy ehhez be kell bizonyítanom, hogy én is a város polgára vagyok. Így hát leszúrtam.
• Imádok lejárni az iskolába és figyelni, ahogy a kisgyerekek ugrálnak fel és le, szaladgálnak ide-oda miközben kiabálnak és sikítoznak. Nem tudják, hogy vaktöltényt használok.
• A gyerekkori limonádéstandomon az első pohár ital ingyenes volt, csak a második pohár került 5 dollárba. Abban volt az ellenméreg.
• Egy bárban voltam akkor éjszaka. Bárszékről bárszékre csapongtam, de sajnos nem volt szerencsém. Egyik alatt se találtam rágógumit.
• Hányan bírnak itt telekinetikus képességekkel? Emeljék fel a kezem!

Egyszer összevesztem egy igazán nagydarab fickóval. Azt mondta:
"Megfoglak és feltörlöm veled a padlót!"
Azt válaszoltam:
"Azt meg fogod bánni!"
"Igen? Ugyan miért?"

"Mert a sarkokhoz nem fogsz rendesen hozzáférni."

• A barátnőm azt mondta a múlt éjszaka az ágyban: "te perverz vagy". Azt válaszoltam: "Nagy szavak ezek egy kilenc éves lánytól".
• Ma három mérföldet szaladtam. Végül megálltam és azt mondtam: "Hölgyem, vegye vissza a táskáját".
• Egy szomszéd kissrác képzeletbeli barátja voltam.
• Forrás:Wikidézet

Humorista Idézetek

• Michel Gérard Joseph Colucci 
• (Párizs, 1944. október 28. - Cannes, 1986. június 19.), művésznevén Coluche, francia színész, humorista, aki provokatív, pimasz hangnemével vitt új színt a francia humorba.
• A diktatúra az, hogy "fogd be a pofád", a demokrácia pedig, hogy "mindig dumálj".
• A drog száz halálesetet okozott a múlt évben, az alkohol ötvenezret! Jól válassz, cimbora!
• A férfi és a nő olyanok, mint egy medál két oldala, hátat fordítanak, de együtt maradnak.
• A férfiak kevesebbet hazudnának, ha a nők kevesebbet kérdeznének.
• A gyerekeknek mindig ugyanaz a problémájuk: sokkal idősebben a szüleik, mint ők.
• A jövő azoké, akiké a véto.
• A kommersz zenéről: „Úgy gondoljuk ugye, hogy elegendő lenne, hogy az emberek ne vegyék meg, azért, hogy ne árusítsák tovább.”
• A kommunizmus az egyetlen súlyos betegség, amellyel nem végeztek előbb állatkísérleteket.
• A kormány foglalkozik a foglalkoztatottsággal. A miniszterelnök személyesen foglalkozik a foglalkoztatottsággal. Főleg a sajátjával.
• A legnehezebb a politikusoknak észben tartani mindazt, amit nem kell mondani.
• A legszerencsétlenebb ember Jurij Gagarin volt: elhagyta a Szovjetuniót, leírt 17 kört a Föld körül, és a végén a Szovjetunióban esett le!
• A munka egy betegség: ezért van munkaegészségügyi szolgálat.
• A nőgyógyászat a süketek szakmája. Valójában nincs mit hallgatni, és elég az ajkakról olvasni.
• A nyomor nem emberi dimenzió.
• A P.C. (kommunista párt) és a Beaujolais között az a különbség, hogy a Beaujolais mindig 12,5% felett van.
• A politika nem bonyolult dolog: elég, ha az embernek jó a lelkiismerete, ahhoz pedig elég a rossz memória.
• A politikusok fele semmire sem jó. A másik fele mindenre kapható.
• A politikusok olyanok, mint lyuk a sajtban. Szoros az összefüggés: minél több a sajt, annál több a lyuk, és sajnos minél több a lyuk, annál kevesebb a sajt…
• A rasszizmus olyan, mint a négerek: nem kéne létezniük.
• A színészkedéshez nem kell hülyülni, de azért jobb, mint üzemben dolgozni.
• A társadalombiztosítónál mindent biztosítottak, kivéve a faliórákat, mivel nem kell félni, hogy ellopják. Az alkalmazottak ugyanis állandóan felfelé szegezik tekintetüket.
• A tenisz és a ping-pong hasonló; az eltérés csak az, hogy a teniszben a játékosok az asztalon állnak.
• A tévében nem mondanak semmit; de ez normális: túl sokan nézik.
• A tévéreklámok a gyengeelméjűeknek való. Ha van ilyen közöttetek, az emiatt van. A többiek menjenek tovább, nincs itt semmi látnivaló!
• Amikor az ember viszkető fenékkel alszik el, büdös ujjakkal ébred.
• Amikor egy művész azt mondja, hogy nem kapott esélyt, azt is számba kellene venni, hányszor jött el az esély feleslegesen.
• Amikor egy tréfát meg kell magyarázni, jobb lett volna nem elsütni.
• Apám azt mondta: „Nincsenek nagyok vagy kicsik: a lábak méreténél éppen az a megfelelő, amikor a talp érinti a talajt”.
• Az adminisztrációra kellene bízni az inflációt. Meg nem állítaná ugyan, de jelentősen lelassítaná!
• Az angol konyha egyszerű: ha hideg, sör, ha meleg, leves.
• Az egyedüli dolog, ami egy hivatalnok irodájában dolgozik, az a fa.
• Az élet egy szexuális úton terjedő betegség.
• Az előre gyártott házakkal az a helyzet, hogy amíg a kölcsön tart, javítgatod, ami leomlik, aztán tizenöt év után tiéd az egész romhalmaz.
• Az ember mindig talál magánál hülyébbet: nézz meg engem!
• Az embert nem a szerint fizetik, amennyit ér, hanem amennyit jövedelmez.
• Az okosság nem boszorkányság: elég egy hülyeségre gondolni, és az ellenkezőjét mondani.
• Az öregek mind hülyék, agyon kellene lőni őket már a születésükkor…
• Az újságok azzal vádolnak, hogy marhaságokat beszélek. Mondok én néktek az övékéből: „A szétdarabolt nő rejtélye teljes marad.”, vagy „Az áldozat gerince alatt golyóütötte lyuk volt.”
• Azért még kevesebb a külföldi Franciaországban, mint a rasszista, én pedig jobban szeretek ordítozni a kisebb tömeggel.
• Azok közül, akiknek semmi mondanivalójuk sincs, azok a legkellemesebbek, akik hallgatnak.
• Ebül szerzett jószág ebül vész el… később.
• Egy nap azt mondta az Úr: osszuk meg. A gazdagoknak lesz mit zabálni, a szegényeknek meg lesz étvágyuk.
• Elvtársak! A kapitalizmus nem más, mint ember ember általi kizsákmányolása, a szakszervezeti mozgalom ennek éppen ellenkezője.
• Értelem: azt hisszük mindig elegendő van belőle – látva, hogy ez az, amivel ítélünk…
• Fogyókúrázok, és igen: nem eszek többé kenyeret a metélttésztához.
• Ha a sz*rnak értéke lenne, a szegények lyuk nélkül a fenekükön születnének.
• Ha alkalmam lenne rá, jobb szeretnék meghalni a –től. (mourir de mon vivant)
• Ha egy fickónak esélye adódik és kihagyja, valóban ostoba.
• Ha mindazok, akiknek semmijük sincs, nem kérnének semmi többet, könnyű lenne mindenki igényét kielégíteni.
• Ha nem teszi meg ma, ami a fejében van, holnap már a fenekében lesz.
• Ha sokan is vannak, akinek nincs igazuk, nem jelenti azt, hogy igazuk van.
• Hallottad? Alkoholmentes sört fognak gyártani. Biztos azoknak a hapsiknak, akik nem szeretnek holtmákok lenni, ugyanakkor imádnak pisilni.
• Hitelre venni egy házat: a hitel drága, nem a ház. Bizonyíték: amikor az ember abbahagyja a fizetést, több pénz ütné a markát, ha el tudná adni a hitelt, mintha eladná a házat.
• Hogyan is mondják Varsóban? Inni vagy vezetni? Mindenesetre nincs autónk…
• Hülyének kinézni hasznos lehet, de valóban annak lenni könnyebb lenne.
• Ismerek munkanélkülieket: annyira szégyenletesek; azért szavaznak a kommunistákra, hogy dolgozóknak adhassák ki magukat.
• Isten azért teremtette az alkoholt, hogy a csúnya nők is hozzájussanak a szexhez valahogy.
• Isten azt mondta: lesznek nagy emberek, lesznek kis emberek, lesznek szép emberek, lesznek csúnya emberek, lesznek fekete emberek és lesznek fehér emberek... És mind egyenlők lesznek, bár ez nem lesz könnyű... Majd hozzátette: lesznek olyanok is akik, feketék, kicsik és csúnyák lesznek... na, nekik nagyon kemény lesz!
• Isten olyan, mint meleg tejben a cukor: ott van, de nem látod; minél jobban keresed, annál kevésbé találod.
• Jézus kiált, a karaván halad…
• Jó egészségnek örvendeni nem más, mint leglassabban meghalni.
• Jövőd álmaidtól függ. Ne vesztegessd hát az időt, menj aludni.
• Képes vagyok a legjobbra és a legrosszabbra, de a legrosszabban én vagyok a legjobb.
• Kétféle igazságszolgáltatás van. Van egy ügyvédje, aki jól ismeri a törvényt, és van egy ügyvédje, aki jól ismeri a bírót.
• Korzikán alaposan benne vannak a slamasztikában: ellopták már a következő választások eredményét is.
• Le Pen azt mondta. „Mielőtt meghalok, szeretnék arab lenni, és így eggyel csökkenteni a számukat.”
• Lengyelországban az embereknek valóban nincs semmijük. A lengyel szendvics nem más, mint 1 sonkajegy 2 kenyérjegy között.
• Lengyelországban nincs zöldség a boltokban, hogy elfedjék a tényt, miszerint hús sincs.
• Létrejöhet-e Svájcban a kommunizmus? Biztos, hogy nem: túl kicsi ország az, egy ekkora csapáshoz.
• Mi a bigámia? Amikor két nőnk van. Amennyiben csak egy, az a monotónia.
• Mindazok, akik nagy okosan csak arra szorítkoztak, ami lehetségesnek tűnt számukra, sohasem haladtak egy lépést sem.
• Minden ember egyenlő. Az arabok még egyenlőbbek, mint a többiek!
• Minden, ami érdekel, vagy hizlal, vagy erkölcstelen.
• Mindenki azt pofázza, hogy „igen, 3 millióan vannak, akik munkát követelnek”. Ez nem igaz: Elég lenne nekik a pénz.
• Minél jobban pedálozunk kevesebb erővel, annál kevésbé haladunk gyorsabban.
• Mit gondoltok, hány ember dolgozik a társadalombiztosítónak? He? Négyből egy és akkor sokat mondok!
• Nagyon jó megoldás arra, hogy ne rágja a körmeit: húzassa ki a fogait!
• Nem kér belőlünk a társadalom? Nyugodjon meg, mi sem kérünk belőle!
• Nem vagyok se érte, se ellene. Éppen ellenkezőleg!
• Nem vagyok újgazdag, régi szegény vagyok.
• Nestor gumival: nem születsz, nem halsz.
• Nincs semmi bajom a külföldiekkel. A probléma egyrészt az, hogy zömében nem beszélnek franciául… És aszerint, hogy hova megyek, nem ugyanazt a külföldi nyelvet beszélik.
• Óvakodjunk a komikusoktól, mert néha tréfálkoznak.
• Összehaverkodtam valakivel az adminisztrációban. Azt mondta: öregem, sose aludj délelőtt anélkül, hogy tudnád, mit teszel délután.
• Rasszista lenne azt gondolni, hogy a külföldieknek nincs joguk hülyének lenni.
• Semleges az az ország, amelyik nem ad el fegyvereket háborúban álló országnak, kivéve, ha készpénzben fizet.
• Skóciában letartóztattak egy férfit szeméremsértésért. Megtörölte a homlokát a kiltjével.
• Szeretném emlékeztetni a politikusokat, akik szélhámosnak tartanak, hogy nem én kezdtem.
• Technokraták: ha nekik adnánk a Szaharát, 5 év múlva máshonnét kellene venniük a homokot.
• Tizenötezer frankért a pszichiáter megszabadított attól, amim volt: tizenötezer franktól.
• Tudjátok, mit gondolok azokról a hülyékről, akik katonazenére vonulnak? A válasz benne van a kérdésben.
• Tudok ajánlani egy nagyon jó kávét. Hatásosabban ébren tart, mint a rossz lelkiismeret.
• Úgy tűnik, a sajtó megölt egy minisztert… De ahhoz képest, hogy ugyanaz élteti is, az eset nem is annyira súlyos, nem gondolod?
• Úgy tűnik, a számítógép meg tudja verni az embert sakkban. Kezdek idegeskedni, hogy egy nap judóban is megvernek bennünket.
• Úgy tűnik, a válság gazdagabbá teszi a gazdagokat és szegényebbé a szegényeket. Én nem tudom, hogyan jön ide a válság, hiszen ez mindig így volt.
• Üzenet a kanadai zöldeknek: mentsétek a fákat: egyetek hódot.
• Vannak emberek, akiknek gyermekük van, mert nincs pénzük kutyára.
• Forrás:Wikidézet

Film Galaxis útikalauz stopposoknak Idézetek

A Galaxis útikalauz stopposoknak (eredeti angol címén: The Hitchhiker's Guide to the Galaxy) Douglas Adams hatalmas sikert elért rádiójátéka, melyet a BBC sugárzott fejezetenkénti folytatásokban; később pedig regény készült belőle, mely sajátos, fanyar angol humorával, antihőseivel és történetének elképesztő csavarjaival rajongók hatalmas táborát tudhatja maga mögött.

Bevezető

• Ez a bolygó a következő problémával küzd vagy inkább küzdött: az ott élők többsége ideje nagy

részében boldogtalan volt. Számos megoldást javasoltak a probléma gyógyítására, ezek azonban többnyire zöld és piros hasú papírok mozgásához kapcsolódtak, ami meglepő, hiszen végül is nem a színes papírok voltak boldogtalanok.

Első fejezet

Hogy ráérek-e? - hördült fel Arthur. - Hát, ha eltekintek attól, hogy itt kell feküdnöm, különben ezek a buldózerek lerombolják a házamat, ráérek. - Miért?
Nagyszerű! - felelte. - Hol beszélgethetünk nyugodtan?
Hol micsinálhatunk? - kérdezte Arthur.

• Úgy érezte, az egész élete álom, s néha elgondolkodott afelől, vajon kinek az álma lehet, és hogy az illető élvezi-e.

Második fejezet

• Megtudjuk belőle, hogy a legjobb létező ital a Pángalaktikus Gégepukkasztó. Megtudjuk belőle, hogy a Pángalaktikus Gégepukkasztó hatása olyan, mint amikor szétverik az ember agyát egy lédús citromszelettel, melyet vaskos aranytéglára erősítettek.

Az idő illúzió - jegyezte meg. - Az ebédidő kétszeresen az.
Mély gondolat - mondta Arthur. - El kellene küldened a Reader's Diggestnek. Egy egész oldalt tartanak fenn a magadfajtának.

• Ma csak csütörtök lehet - mondta Arthur, és igyekezett elsüllyedni a sörei mögött. - A csütörtök sose volt az én napom.

Harmadik fejezet

• Bolondítóan bonyolult készülék volt; ez volt az egyik oka annak, hogy kellemesen kézhezálló műanyag dobozára a következő szavakat nyomtatták barátian nagy betűkkel: NE ESS PÁNIKBA!
•  

• A hajók kifejezetten úgy lógtak az égen, ahogy például a téglák sohasem.

Ötödik fejezet

• Ez Ford szerint egyike volt a legérthetetlenebb emberi dolgoknak: az a szokás, hogy a legnyilvánvalóbb dolgokat leszögezik és ismételgetik, például: "Szép napunk van", vagy "Maga nagyon magas", vagy “Ó, kedvesem, harminc láb mélyre zuhantál, jól vagy?" A jelenség magyarázatára Ford kidolgozott egy elméletet. Eszerint az emberi lények szája összenő, ha nem járatják. Néhány hónapi megfigyelés és megfontolás eredményeképp elvetette ezt az elméletet, és újabbal állt elő. Eszerint ha az emberek nem járatják a szájukat, akkor az agyuk kezd dolgozni.

Hatodik fejezet

Kellemetlenül hasonlít a berúgásra.
Mi olyan kellemetlen a berúgásban?
Kérdezz meg egy pohár szeszt.

Hetedik fejezet

Tudod - mondta Arthur -, valahányszor Vogon légzsilipekbe zárnak a Betelgeuséről származó pasasokkal, hogy kilökjenek a világűrbe, és megfulladjunk, nagyon szeretném, ha figyeltem volna arra, amit anyám mondott, amikor kicsi voltam.
Miért, mit mondott?
Nem tudom. Nem figyeltem.

Nyolcadik fejezet

• Az űr - írja - nagy. Tényleg nagy. El se hinnéd milyen hatalmasan, terjedelmesen,

észbontóan nagy. Úgy értem, az ember azt gondolná, a patikushoz hosszú az út, de ez csak egy szem mogyoró az űrhöz képest.

Kilencedik fejezet

• Kérem, ne rémüljenek meg attól, amit maguk körül látnak vagy hallanak. Elkerülhetetlen, hogy bizonyos kellemetlen kezdeti tüneteket érezzenek, mivel az a valószínűtlenségi szint, melyen megmentettük Önöket a biztos haláltól, igen magas volt: kettő a kétszázhatvanezredik hatványon az eggyel szemben, talán még magasabb. Jelenleg a hajó valószínűtlenségi állapotának szintje kettő a huszonötezredik hatványon az eggyel szemben, csökkenő. Azonnal visszatérünk a normális állapotokhoz, mihelyst bizonyosak leszünk abban, hogy mi is a normális. Köszönöm. Kettő a húszezredik hatványon az eggyel szemben, és csökken.

• Ford! Mindjárt pingvinné változol. Kérlek, hagyd abba.

• Ford! - mondta. - Végtelen sok majom van odakint, és meg akarják beszélni velünk azt a Hamlet

szövegkönyvet, amit kidolgoztak!

Tizenegyedik fejezet

Öt az egyhez, csökkenő... négy az egyhez, csökkenő... három az egyhez... kettő... egy... valószínűségi... faktor egy az egyhez. Normális állapot. Ismétlem, normális állapot.
Trillian kikapcsolta a mikrofonját, aztán elmosolyodott, visszakapcsolta és beleszólt:
- Ha tehát még mindig van valami, amivel nem tudnak megbirkózni, az az önök magánügye. Kérem, várjanak nyugodtan, hamarosan önökért küldünk.

• Azt hiszem, tudnotok kell, hogy nagyon lehangolt vagyok - mondta. Hangja halk volt és

reményvesztett.

• Gyertek - hüppögte. - Azt a parancsot kaptam, hogy kísérjelek fel benneteket a parancsnoki hídra. Itt vagyok én akkora aggyal, mint egy egész planéta, és a dolgom az, hogy felkísérjelek benneteket a

hídra. Ez aztán az önmegvalósítás!

• Bocsánat, rosszat szóltam? - kérdezte Marvin, és tovább vonszolta magát. - Bocsánat, hogy

lélegzem, pedig nem is lélegzem, azt se tudom, miért kellett ezt mondanom, te jóisten, milyen deprimált vagyok. Itt egy újabb önelégült ajtó. Élet! Nehogy nekem az életről beszéljetek!

Tizenkettedik fejezet

• Ha bármi fontosabb, mint az én egóm, akkor megyek, elkapom és lelövöm!

Tizenharmadik fejezet

Marvin a folyosón vánszorgott, egyre csak nyavalyogva.
…és persze ott az a szörnyű fájdalom végig a bal oldali diódáim mentén...
Tán csak nem? - Arthur mogorván bandukolt Marvin mellett.
Csakugyan?
De még mennyire - bizonygatta Marvin. - Persze rengetegszer kértem, hogy cseréljék ki őket, de ki figyel oda?
Meg tudom érteni.

Tizenhetedik fejezet

 

• Rábukkant a hajó egyik Táp-O-Matájára. A géptől kapott műanyag pohár olyan folyadékkal volt tele, mely csaknem mindenben, ám mégsem teljes egészében különbözött a teától.

Tizennyolcadik fejezet

• A cserép petúnia érdekes módon csupán egyvalamire gondolt esés közben: Ó, nem, többé ne! Sokan

úgy vélik, ha pontosan ismernénk, miért éppen ezt gondolta a cserép petúnia, akkor sokkal többet tudnánk a világegyetem természetéről, mint így.

Huszadik fejezet

• Élet - sóhajtotta Marvin gyászosan. - Akár gyűlöljük, akár nem, izgat bennünket, semmiképp se szeretni való.

Huszonharmadik fejezet

• Fontos és közismert tény, hogy a látszat olykor csal. Például a Földön az ember mindig szentül hitte, hogy intelligensebb a delfinnél, mivel oly sok mindent elért: feltalálta a kereket, New Yorkot, a háborút, egyebeket, mialatt a delfinek csak vidáman lubickoltak. A delfinek ezzel szemben azt hitték, hogy sokkal intelligensebbek az embernél - pontosan a fenti okok miatt.

• A legeslegutolsó delfinüzenetet is félreértelmezték az emberek. Azt hitték, hogy meglepően kimunkált, karikán keresztül végrehajtott kettős hátrabukfencez látnak, miközben a delfinek az Egyesült Államok himnuszát is elfütyülik. Az üzenet valójában ez volt: Viszlát, és még egyszer kösz a halakat!

Huszonnegyedik fejezet

• Az igazi végtelen olyan, mint az éjszakai égbolt: a távolság felfoghatatlan, és ezért semmitmondó.

Huszonhetedik fejezet

• Negyvenkettő - mondta Bölcs Elme végtelen méltósággal és hidegvérrel.

Harmincegyedik fejezet

...a félelmetes harci hajók - átszelvén a kozmikus ürességet - süvöltve rázúdultak az első, elibük kerülő bolygóra. Ez történetesen a Föld volt, ahol a méretarányok számításában elkövetett szarvashiba következtében az egyesült csatahajóflottát felnyalta egy arra járó kiskutya.

Harmincnegyedik fejezet

Miért, mi újság? Nem tudom - mondta Marvin. - Nem olvasom a lapokat.

Harmincötödik fejezet

• A jelek szerint valamennyi fontosabb Galaktikus Civilizáció Története három különálló és jól megkülönböztethető szakaszon megy keresztül: a Túlélés, a Kíváncsiság és a Kifinomultság szakaszain, melyeket a Hogyan, Miért és a Hol fázisainak is neveznek. Az első szakaszt például a következő kérdés jellemzi: Hogyan szerzünk ételt? A másodikat ez: Miért eszünk? A harmadikat ez: Hol vacsorázunk ma?

Vendéglő a világ végén

Első fejezet

• Az előzményekből:

Kezdetben volt az Univerzum teremtése. Ez sokak rosszallását kiváltotta, s elterjedt vélemény szerint nem tartozott a legjobb húzások közé.

Második fejezet

• Ez az "Oszd meg és élvezd!" volt az üzleti jelmondata a fergetegesen sikeres Szíriusz Kibernetikai Társaság Panaszirodának, amely ma már teljesen beborítja három közepes méretű bolygó jelentősebb szárazföldi területeit, s amely az egyetlen olyan részlegét képezi a Társaságnak, amely rendszeres profitot hozott az utóbbi években.

• Ma már csupán a felső vége látszik a betűknek, s ezekből az alábbi szöveg olvasható ki a helyi nyelven: "Eridj, és dugd az orrod egy disznóba!" A feliratot mostanában kizárólag jeles ünnepek alkalmából világítják ki.

Harmadik fejezet

• Hogy miképpen juthatott Zaphod Beeblebrox arra a gondolatra, hogy éppen ekkor tartson szeánszot, egyike ama kérdéseknek, amelyekre sohasem volt képes világos feleletet adni. A halál témája nyilvánvalóan a levegőben lógott ugyan, ám inkább olyasvalamiként, amit jobb elkerülni, mintsem fárasztani vele a többieket.

- Koncentráljatok - sziszegte Zaphod - a nevére!
- Mi a neve? - kérdezte Arthur.
- Negyedik Zaphod Beeblebrox.
- Micsoda?
- Negyedik Zaphod Beeblebrox. Koncentráljatok!
- Negyedik?
- Az, igen! Ide figyelj: én Zaphod Beeblebrox vagyok, az apám második Zaphod Beeblebrox volt, a nagyapám harmadik Zaphod Beeblebrox.
- Micsoda?!
- Volt egy kis probléma a fogamzásgátlással meg az időgéppel. És most koncentráljatok!

Hatodik fejezet

• A GALAXIS Útikalauz stopposoknak nélkülözhetetlen kísérőtársa mindazoknak, akik értelmet szeretnének tulajdonítani az életnek, ebben a végtelenül összetett és zűrzavaros Univerzumban; mert noha remény sincs rá, hogy minden tárgyban hasznos és informatív legyen, legalább el lehet mondani róla azt, hogy ahol nem pontos, ott határozottan pontatlan.

- Ide hallgass, háromszemű! - mondta. - Ne próbálj szórakozni velem, mert ettem már nálad furább dolgokat is reggelire!

Tizenhetedik fejezet

- Jó estét - zökkent le nehézkesen a tomporára. - Én vagyok a konyhamester ajánlata. Felajánlhatom önöknek a testrészeimet?

Tizennyolcadik fejezet

- Az első tízmillió év volt a legrosszabb - emlékezett Marvin. - A második tízmillió év úgyszintén a legrosszabb volt. A harmadik tízmillió évet egyáltalán nem élveztem. Aztán az egész fokról fokra rosszabbodott.
- Ööö - mondta. - Helló! Ööö... az a helyzet... izé... elnézést a késésért, de sajnos közbejött valami az utolsó percben.
Szemlátomást idegesítette, hogy lélegzet-visszafojtva lesik minden szavát. Megköszörülte a torkát.
- Ööö... hogy állunk az idővel? - kérdezte. - Volna egy per...?
És ekkor vége lett a világnak.

Tizenkilencedik fejezet

• Köztudott, hogy végtelen számú világ létezik, egyszerűen azért, mert végtelen tér áll rendelkezésre. Mindazonáltal nem mindegyiken van élet, ezért a lakott világok száma véges. Bármely véges szám osztva végtelennel, jó közelítéssel nullát ad eredményül, így az Univerzum átlagos népsűrűsége nullának mondható. Ebből következik, hogy az egész Univerzum népessége maga is zéró, vagyis azok a személyek, akikkel időnként összefutunk, csupán a zabolátlan fantázia termékei.

Huszadik fejezet

 

• A hajó kóvályogva lendült ide-oda, jelezve, hogy Ford és Zaphod megkísérli kicsavarni az irányítást a robotpilóta kezéből. A hajtómű úgy üvöltött és vinnyogott, mint elfáradt kisgyerek a szupermarketben.

Huszonkettedik fejezet

• Az az alapvető probléma a helyváltoztatás legtöbb módozatával, gondolta, hogy egyik sem éri meg igazán a fáradságot. A Földön - amikor még volt olyan, hogy Föld, mielőtt az új hiperűrsztráda építése miatt lerombolták volna - a gondot a kocsik okozták. A hátrányok - amelyek azzal a ténnyel függtek össze, hogy rengeteg fekete ragacsos trutyit szippantottak elő a föld mélyéből (ahol nagyon jó helyen volt), csak azért, hogy egyrészt kátránnyá alakítsák a szárazföld beborítására, másrészt füstté a levegő telítésére, s végül, hogy a maradékot a tengerbe öntsék - messze túlszárnyalták azt az előnyt, amit az jelentett, hogy gyorsabban el lehetett jutni egyik helyről a másikra, különösen, ha meggondoljuk, hogy az a hely, ahová igyekeztél, mindezek következtében valószínűleg ugyanolyan volt, mint ahonnan elindultál, más szóval: csupa kátrány, csupa füst és halaktól mentes.

Huszonharmadik fejezet

• A puska tervezőjét nem hagyták bizonytalanságban a fegyver rendeltetése felől. Legyen baljós kinézetű, mondták neki. Világosan kell látszania, hogy a puskának van egy jó vége, meg egy rossz. Legyen egészen világos annak, aki a rossz vége felől áll, hogy a dolgok kedvezőtlenül fognak alakulni a számára. Ha ehhez mindenféle tüskével és rücsökkel meg fekete bigyóval kell ellátni, ám legyen. Ez nem egy olyan puska, amit az ember a kandalló fölé akaszt, vagy bedug az esernyőtartóba, hanem olyan, amivel nyomorúságos érzést akar kelteni a többiekben.

Huszonnyolcadik fejezet

• Az a legnagyobb gond... az az egyik legnagyobb gond, tudniillik van belőle több is... szóval, az emberek kormányzásával kapcsolatos számtalan fő gond egyike annak a személyével függ össze, akire ezt az egész dolgot rábízzák, jobban mondva, akinek sikerül rávennie a többieket arra, hogy engedjék meg neki, hogy azt csináljon velük, amit akar. Összegezve: jól ismert tény, hogy azok az emberek, akik mindenáron kormányozni akarják a többieket, ipso facto, a legalkalmatlanabbak erre a célra. Az összegzést összegezve: ha valaki el tudja érni, hogy elnökké választassa magát, akkor arra a világért sem szabad rábízni ezt a munkát. Az összegzés összegzését összegezve: az emberekkel folyton csak baj van.

Huszonkilencedik fejezet

- Ki tudja - mondta a férfi -, hogy a múlt nem csupán egy fikció-e, mely arra szolgál, hogy a közvetlen fizikai benyomásaim és a lelkiállapotom között feszülő ellentmondást feloldja?

Harminckettedik fejezet

- Nos - mondta a lány -, maga nyilvánvalóan teljesen járatlan az ilyen ügyekben. Ha olyan régóta benne volna a marketing szakmában, mint én, tudná, hogy mielőtt bármilyen új termék kifejlesztésre kerülne, először megfelelő felméréseket kell eszközölni. Utána kell járni, mi az, amit az emberek a tűztől elvárnak, hogyan viszonyulnak hozzá, milyen a dolog imázsa a szemükben...
A tömeg feszülten figyelt. Arra vártak, hogy Ford valami csodálatosat mondjon.
- Beteheti a fülébe! - mondta Ford.
- Pontosan az efféle dolgok érdekelnek minket - helyeselt a lány. - Lehet, hogy az emberek olyan tüzet akarnak, amit a fülükben tudnak viselni.
- És itt van az a kerékügy - mondta a kapitány. - Mi van a kerékbigyóval? Borzasztó érdekes projektnek látszik.
- Na igen - mondta a marketinges lány -, azzal van egy kis nehézség.
- Nehézség?! - kiáltott fel Ford. - Miféle nehézség? Hisz nincs még egy ilyen egyszerű gép az Univerzumban!
A marketinges lány rosszallóan nézett Fordra.
- Oké, Mr. Okostojás! - mondta. - Ha annyi esze van, akkor árulja már el nekünk, hogy milyen színűnek kell lenni annak a keréknek!

Az élet, a világmindenség meg minden

Első fejezet

• A szokásos hátborzongató kora reggeli ordítás Arthur Dent hangja volt, aki felébredvén hirtelen

tudatára ébredt, hol is van.

Második fejezet

- Afrika nagyon érdekes volt - mondta Ford -, nagyon különösen viselkedtem ott.
Fürkészőn meredt a távolba
- Elkezdtem állatokkal kegyetlenkedni – mondta fesztelenül. - Na persze - tette hozzá -, csak hobbiból.
- Na persze - mondta óvatosan Arthur.
- Persze - erősítette meg Ford - nem terhellek a részletekkel, mert...
- Mert?
- Mert csak terhelnének. De az talán érdekel, hogy egyes-egyedül én vagyok a felelős a későbbi századok során zsiráf néven megismert állat formatervezéséért. És repülni tanulni is megpróbáltam.

• Szívósan meredt a távolba, és úgy tűnt, mintha egyenesen azt szerette volna, ha a szél abban a pillanatban jelentőségteljesen hátrafújja a haját. A szél azonban éppen azzal volt elfoglalva, hogy néhány levéllel játszadozzon a környéken.

- A téridő lefolyásában - mondta Ford, és mivel a szél abban a pillanatban arra fújt egy kicsit, kivillantotta a fogat.
Arthur bólintott, aztán megköszörülte a torkát.
- Tulajdonképpen most - mondta óvatosan – valami vagon mosógépről beszélünk, vagy miről van szó tulajdonképpen?
- Lyuk van a téridő-kontinuumban - mondta Ford.
- Á - bólintott Arthur - tényleg? Tényleg ott van? - Köntöse zsebébe mélyesztette kezeit, és hólinformáltan nézett a messzeségbe.
- Micsoda? - kérdezte Ford.
- Izé, ki is ez a - kérdezte Arthur - ez a Luk; úgy értem, ki ő?
- Ott! - válaszolta, és kinyújtottá a karját. - Ott, a heverő mögött!
Arthur odanézett. Legnagyobb meglepetésére egy bársonyborítású Chesterfield márkájú heverő állt előttük a földön. Arthur - érthetően - visszarettent. Agyában ravasz kérdések merültek fel.
- Mit keres - kérdezte - egy heverő azon a mezőn?
- Már mondtam! - kiáltotta Ford, és talpra szökkent. - Lyuk van a téridő-kontinuumban!
- És ez az ő heverője, ugye? - kérdezte Arthur, míg nagy nehezen talpra állt és észhez tért, vagy legalábbis remélte, igaz nem nagyon bízott benne.

Hatodik fejezet

- Az orvosom szerint eltorzult a közszolgálat-mirigyem, és kétoldali erkölcssorvadásom van - morogta - és ezért fel vagyok mentve az Univerzum-megmentések alól.

Kilencedik fejezet

• Minden hajnalban van egy olyan pillanat, amikor lebeg a fény, ilyenkor mintha csoda történne. A teremtett világ visszatartja a lélegzetét. Ez a pillanat most is eseménytelenül telt el, mint a Squornshellus Zétán mindig.

• Napjainkban már nem sok dolgot kell gyártani, mert egy ilyen végtelen nagy Univerzumban mint például a miénk, a legtöbb dolog, amit az ember elképzel (és még sok más, amit nem) megterem valahol.

- A boldogság-kapacitásom - fejtegette tovább - beleférne egy gyufásdobozba, még a gyufákat sem kéne kivenni.
- Lehet, hogy nem egészen érted, miért hozom fel most a témát, de ez csak azért van, mert az agyam olyan tüneményes gyorsasággal működik, és durván harmincbilliószor intelligensebb vagyok nálad. Tegyünk egy próbát. Gondolj egy számra, bármelyikre.
- Ööö... őt - mondta a matrac.
- Rossz - felelte Marvin. - Na látod!?
A matrac le volt nyűgözve, és rádöbbent, hogy nem akármilyen lángész társaságában van.

• "Azt szeretném mondani, hogy óriási öröm és megtiszteltetés számomra, hogy megnyithatom e hidat, de nem mondhatom, mert nem kaptam rá utasítást a hazugsági áramköreimtől. Gyűlöllek és megvetlek titeket. Ezennel megnyitom ezt a boldogtalankiberstruktúrát, hogy meggyalázhassátok testét lábaitokkal."

Tizenegyedik fejezet

 

Aztán elgondolkodott, hogy milyen is tulajdonképpen az ő helyzete, és ez már annyira megrázta, hogy az italát is majdnem kilötyögtette, gyorsan fel is hajtotta, nehogy valami komolyabb dolog történjen vele. Aztán felhajtott gyorsan még egyet, hogy ellenőrizze, rendben leért-e az előző.
- Szabadság - mondta fennhangon.
Ekkor Trillian jelent meg a hídon, és lelkesítő dolgokat szavalt a szabadságról.
- Nem tudok vele mit kezdeni - mondta Zaphod borúsan, és kiürített egy harmadik poharat is, hogy megnézze, miért nem jelentett semmit a második ital az első állapotáról. Bizonytalanul a két lányra nézett, majd a jobb oldalit választotta.
A másik torkán is legurított egy italt, hogy az majd eltéríti az előzőt a kritikus ponton, és egyesült erővel ráncba szedik a másodikat. Azután mindhárman az első keresésére indulnak, tereferélnek egy kicsit, talán még danolásznak is.

• A repülésnek is megvan a maga művészete, vagyis inkább fortélya. Abban rejlik, hogy meg tanuld magad a földre vetni és elhibázd azt. Válassz ki egy derűs napot-javasolja, és próbálgasd.

Az első rész könnyű. Mindössze annyi kell hozzá, hogy képes légy teljes súlyoddal a földre vetődni, azzal az elhatározással, hogy nem baj, ha fájni fog. Ugyanis ha nem sikerül elhibázni a földet, akkor fog. A legtöbb embernek nem sikerül, és ha tényleg lelkiismeretesen próbálkoznak, egyre valószínűbbé válik, hogy úgysem sikerül.

Tehát inkább a második rész, az elhibázás nehéz. Az egyik probléma az, hogy teljesen véletlenül kell elhibáznod. Semmi értelme szándékosan próbálgatni, mert úgysem sikerül. Az a lényeg, hogy félúton valami hirtelen elvonja a figyelmed, és ne is gondolj tovább a zuhanásra vagy a földre, vagy arra, mennyire fájdalmas lesz, ha mégsem hibázod el

Közismerten nehéz dolog nem gondolni erre a három dologra, a rendelkezésedre álló egy röpke másodperc alatt. Emiatt nem sikerül sokaknak, akik örökre csalódnak ebben az egyébként mókás és igen látványos sportban.

• Hirtelen felült és öltözködni kezdett. Úgy gondolta, hogy kell lennie valakinek ebben az Univerzumban, aki még nála is nyomorultabb, elkeseredettebb és elhagyatottabb, és úgy döntött, hogy elindul és megkeresi. Félúton a híd felé eszébe jutott, hogy az Marvin lesz, és inkább visszafeküdt.

Tizennyolcadik fejezet

• A többiek még mindig kitartóan hiányoztak.

Huszonnegyedik fejezet

• Hiba lenne azt hinni, hogy csak a burgonya segítségével minden nagyobb problémát meg lehet oldani.

Harmincegyedik fejezet

• Az a fiatal lány - tette hozzá váratlanul - egyike a legtudatlanabb, legunintelligensebb szerves létformáknak, akikkel óriási örömöm hiányára nem sikerült elkerülnöm a találkozást.

Harmincharmadik fejezet

• Reménykedett és imádkozott, hogy ne legyen halál utáni élet. Aztán rájött, hogy ez így ellentmondásos, és ezért csak reménykedett abban, hogy nincs halál utáni élet.

Viszlát, és kösz a halakat!

Bevezető

Többen mindinkább úgy vélték, hogy kár volt lejönni a fáról. Mások egyenesen azt állították, hogy felmenni is kár volt rá, jobb lett volna, ha ki se bújnak az óceánból. Ám egy csütörtöki napon, csaknem kétezer évvel azután, hogy valakit felszögeztek a fára, mert azt mondta, milyen remek is lenne, ha az emberek a változatosság kedvéért kedvesek volnának egymáshoz, egy rickmansdorfi kávéházban magányosan üldögélő lány rájött, hol volt kezdettől a hiba, és hogyan lehetne a világot kellemessé és széppé tenni. A megoldás ezúttal helyes volt, bevált volna, és még csak föl se szögeztek volna senkit sehová. Bármily szomorú is, a leány nem jutott el a telefonig, hogy beszámolhasson valakinek a felfedezéséről, mert egy szörnyen ostoba katasztrófa meggátolta benne, a megoldás így mindörökre elveszett. Ez a történet a leányról szól.

Huszonegyedik fejezet

A probléma az (vagy legalábbis az egyik, mert elég sok van belőle), - hogy egy jelentős része folyamatosan akadályozza a polgári, kereskedelmi és büntető törvényszékeket a Galaxis minden részében,különösen, ahol lehetséges, a legmegvesztegethetőbbeket - ez.
Az előző mondatnak van értelme. Nem ez a probléma.
A probléma:
A Változás.
Olvasd el még egyszer és érteni fogod.

Huszonharmadik fejezet

- Az élet - mondta - olyan, mint egy grapefruit.
- Ej, és miért?
- Nos, olyan narancssárgás-féle, és gödröcskés a külseje, nedves és tintahalszerű a közepe. És belül magok is vannak. Ja, és van olyan ember, aki felet megeszik reggelire.

Huszonötödik fejezet

A következő fejezetekben a Galaxis kér segítséget Arthurtól szó lesz még egy űrutazásról is, és választ kaphatunk a következő kérdésekre: "Mi ő: ember vagy egér?" Érdeklődik más iránt is, mint a tea vagy az élet más formái? Nincs lelke? Nincsenek hobbijai? És egyáltalán nem csinál az égvilágon semmit? Akik ezt tudni szeretnék, olvassanak tovább. A többiek talán lapozzanak hátra az utolsó fejezethez, ami egy egész jó rész és Marvin is szerepel benne.

Harmincegyedik fejezet

A felirat ez volt:
'A pálcikát körülbelül a közepénél fogd meg. A kihegyezett végét vedd a szádba. Illeszd a fogaid közé, csorbíts ki, utána rághatod. Leginkább ki-be mozdulatokkal szokás.'
- Azt hiszem - mondta Wonkó a Normális -, hogy a civilizáció, ami annyira elvesztette a fejét, hogy részletes utasításra van szüksége ahhoz, hogy egy fogpiszkálót használni tudjon, az már nem az a civilizáció többé, amiben én élni tudok és amiben normális tudok maradni.

Harmincötödik fejezet

A Galaxis Útikalauz villámgyorsan és tévedhetetlenül - ami mindig páratlan a maga nemében, figyelembe véve a forgalomban lévő példányok ötmillió-kilencszázhetvenötezer-ötszázkilenc oldalát - azt mondja a Szíriusz Kibernetikai Társaság termékeiről, hogy "nagyon könnyű nem észrevenni alapvető használhatatlanságukat mert már az is élményszámba megy, ha egyáltalán sikerül munkára bírni őket.

Negyvenedik fejezet

- Sok idő - sóhajtotta - ó, annyira sok idő. És fájdalom, persze, sok fájdalom és sok idő, hogy attól is szenvedjek. Az egyiket vagy a másikat önmagában talán elviselném. De ez az a két dolog, ami igazán kikészít.
- Ha! - csattant fel Marvin. - Ha! - ismételte. - Mit tudsz te a mindigről? Nekem mondod, hogy "mindig", nekem, akit hülye kis megbízatásokkal küldözgetnek szerves életformáitok az időn keresztül, aki most harminchétszer öregebb, mint maga az Univerzum?
- Légy szíves, válogasd meg a szavaidat - köhögte - és légy egy kicsit tapintatosabb.
- Azt hiszem - dörmögte végül mélyről rozsdásan zörgő torkából - most, hogy láttam, jól érzem magam. És a fények kihúnytak a szemében, egészen és véglegesen.

Jobbára ártalmatlan

Első fejezet

Az egyik probléma a fénysebességben rejlik, és abban, hogyan lehetne átlépni. Elárulhatjuk: sehogy. Semmi sem halad gyorsabban a fénynél, kivéve talán a rossz híreket, amelyek önnön speciális törvényeiknek engedelmeskednek.

Második fejezet

Amikor a legutóbb valaki készített egy listát a New York-iak száz legjellemzőbb tulajdonságáról, a sütnivaló a 79. helyre szorult.

Tizenkettedik fejezet

Először is azzal nem számolnak, hogy odakerülhet egyáltalán valaki. Csak egy komplett idióta ülne oda, ahol most ő ült, tehát máris győzött. Gyakori hiba, hogy amikor valami nagyon tökéletest akarnak tervezni az emberek, alábecsülik a nagyon tökéletlenek leleményességét.
„A fő különbség egy dolog között, ami lehet, hogy elromlik és egy olyan dolog között, ami nem romolhat el az, hogy ha egy dolog, ami nem romolhat el mégis elromlik, általában kiderül, hogy lehetetlen rájönni a hiba okára vagy megjavítani."

Tizennegyedik fejezet

Úgyszólván sosem tudta a jobb kezük, mit csinál a bal; többnyire a bal kezüknek is csak ködös elképzelése volt a dologról.

Tizennyolcadik fejezet

- Hát nem érted? Csináltak egy teljesen új Útikalauzt!
- Jaj! - kiáltozott tovább Arthur. - Jaj! Jaj! Jaj! Szóhoz sem jutok az izgalomtól! Alig várom, hogy megjelenjen, és végre megtudjam, melyek a legizgalmasabb űrrepülőterek, ahol halálra unhatom magam azokban a sosem látott, vadiúj várógömbökben! Nem rohanhatnánk el egy boltba most rögtön, hogy vehessek én is egy példányt?
Ford összeszűkült szemmel nézett rá.
- Ezt hívjátok szarkazmusnak, ugye?
- Tudod, mit? - üvöltötte Arthur. - Azt hiszem, igen! Tényleg azt hiszem én is, hogy csak egy leheletnyi szarkazmus szivárgott a beszédstílusomba! Ford, igen szar éjszakám volt! Lennél szíves ezt is figyelembe venni, amikor legközelebb is valami elképesztően, borzköpetesen lényegtelen baromsággal akarsz fárasztani?!
- Idő-visszarendezés.
Arthur a kezébe temette a fejét, és ütemesen jobbra-balra ingatta.
- Van valami emberséges megoldás - nyögte -, hogy ne kelljen végighallgatnom, mi az az idő-visszami- akutyafülézés?
- Kiugrottam egy irodatorony ablakán.
Ettől földerült Arthur.
- Ó! Miért nem teszed meg újra?
- Megtettem.
- Hmm - mondta Arthur csalódottan. - Úgy látom, nem sok jó sült ki belőle.
- Úgy tűnik, különböznek az értékrendszereink.
- Az enyém mindenesetre jobb.

Huszonötödik fejezet

Iszonyatos béke árasztotta el. Tudta, hogy végre, egyszer és mindenkorra minden véget ért.

Forrás:Wikidézetek

Film: Harcosok klubja Idézetek

A Narrátor

A filmben narratív jellegű szövegek idézőjelben vannak.

• „Mindenki azt kérdezi tőlem, ismerem-e Tyler Durdent.”
• „Pisztolycsővel a szájában az ember magánhangzókban beszél.”
• „Szokás mondani, hogy azt bántod, akit szeretsz. Ez fordítva is igaz.”
• „Ha felébredéskor egy másik időben és másik helyen vagy, akkor talán más ember is lehetsz.”
• „Fél éven át nem tudtam aludni. Az inszomniásnak látomás a világ. Távoli vízió. Minden a másolat másolatának a másolata.”
• "Idővel mindenkinek nullára csökken a túlélési esélye. Termékvisszahívási ellenőr voltam, a képlet alkalmazója... Tegyük fel, hogy a cégem új modellje százzal robog az országúton. A diferenciálmű beragad... A kocsi karambolozik, és az utasok bennégnek. Namármost. Visszarendeljük-e a modellt?...Az érintett autók számát, az "a" változót összeszorozzuk a hiba százalékos előfordulási esélyével, "b"-vel, és az átlagos kártérítési összeggel, "c"-vel. a*b*c. Egyenlő x. Ha x kisebb, mint a visszahívással járó költség, nem intézkedünk."
• „Mindenkinek ott volt az orra előtt. Tyler meg én csak rámutattunk. Mindenkinek ott volt a nyelve hegyén. Tyler meg én csak kimondtuk.”
• „Más szemmel kezdtük nézni a világot. Mindent és mindenkit kritikusan méregettünk. Sajnáltam a kondizókat, akik úgy akartak kinézni, ahogy Calvin Klein és Tommy Hilfiger előírja nekik.”
• „Olyan élet ez, ami percről percre véget ér.”
• „Így ismertem meg Marla Singert. Az volt az életfilozófiája, hogy bármikor meghalhat. A tragédiája pedig az, hogy nem halt meg.”
• „Apu ökölbe szorult keze vagyok...”
• „Apu jeges verejtéke vagyok...”
• „Apu fortyogó epéje vagyok...”
• „Apu elcseszett élete vagyok...”
• „Apu magányos szíve vagyok...”
• „Anyu mellbimbója vagyok”
• „Apu mardosó féltékenysége vagyok...”
• ...Én vagyok Apu abszolút egykedvűsége.
• ...De érted, hogyha az ember például vesz egy kanapét, akkor hajlamos azt gondolni, hogy egy életre van egy kanapéja és történjék bármi, a kanapé-gondot letudta. Összegyűjtöttem mindent, de tényleg, volt egy jó kis hifi-tornyom, egy tisztességes ruhatáram. Már majdnem... majdnem kész voltam.
• „Ha lenne egy tumorom, Marlának nevezném. Marla. A seb a szájpadlásodon rég begyógyult volna, ha nem piszkálnád a nyelveddel. De nem bírod megállni.”
• „Végre szabad voltam – felszabadított a reménytelenség.”
• „Verekedés után az ember nemigen hallja meg a világ zaját. Semmi nem tud izgatni.”
• [amikor Tylerrel emberi zsírból készült szappanokat adnak el egy áruházban] „Fantasztikus volt; a gazdag nők visszavásárolták a saját hájas seggüket.”
• „Amikor újoncként lemész a klubba, piskótaseggű puhány vagy. De néhány hét alatt edzett acéllá válsz.”
• „Hiszek egy Tylerben.”
• [mialatt egy barátságosnak induló küzdelem során agyba-főbe veri az egyik társát] „Kedvem támadt lelőni minden pandát, amelyik nem kefél a fajfenntartásért. Tankhajók olajával akartam elárasztani a híres francia strandokat, amelyeket sose láttam. Füstöt akartam lélegezni...” [miután Tyler kérdőre vonja a történtekért] – Rám jött a pusztíthatnék.

Tyler Durden

• Uraim, ez a Harcosok Klubja!

A Klubja első szabálya: senkinek egy szót se a klubról.

A Klub kettes számú szabálya: senkinek egy kurva szót se erről a klubról.

A Klub harmadik szabálya: ha az egyik fél feladja, vagy harcképtelenné válik, a bunyónak vége.

Negyedik szabály: a küzdelem kétszemélyes.

Ötödik szabály: egyszerre egy bunyó zajlik.

Hatodik szabály: ing és cipő nélkül küzdünk.

Hetedik szabály: minden küzdelem addig tart, ameddig tart.

És végül a nyolcadik szabály: hogy ha ma este jársz itt először, bunyóznod kell.

• A legerősebb és legbölcsebb férfiak állnak itt körülöttem. Sok nagy lehetőség, ami pocsékba megy. Az egész elkúrt nemzedék benzint csapol, kaját tálal vagy nyakkendős rabszolgának állt. Reklámok parancsára kocsikra gyűjtünk, melózunk, hogy legyen pénzünk a sok felesleges cuccra. A történelem zabigyerekei vagyunk. Nincs se célunk, se helyünk. Nincs világháborúnk, se válságunk. A mi háborúnk szellemi háború, a mi válságunk az életünk. A tévé elhitette velünk, hogy egy szép napon milliomosok, filmcsillagok és rocksztárok leszünk. Pedig nem leszünk. Erre lassan rádöbbenünk, és nagyon, nagyon berágunk.
• Amit birtokolsz, az birtokba vesz.
• Azt kértem, üss meg olyan erősen, ahogyan csak tudsz.
• A nemzedékünket nők nevelték fel. Nehezen tudom elhinni, hogy pont még egy nőre van szükségünk.
• Elutasítom az anyagi javak fontosságát hangsúlyozó értékrendet!
• Azokat az embereket üldözöd, akik kiszolgálnak? Mi főzzük a kajádat, mi visszük el a szemetedet. Mi szereljük a telefont, mi viszünk kórházba. És éjjel mi őrizzük az álmodat. Ne húzd ki nálunk a gyufát!
• Csak akkor tehetsz meg mindent, hogyha már semmid sincs.
• Az első szappan-alapanyagok hősök voltak, akárcsak az űrbe fellőtt majmok. Kín nélkül, áldozat nélkül nincs fejlődés.
• Szánalmas vagy! Nézd meg, mit csinálsz!... A mélypontot elérni nem hétvégi kirándulás és nem is jógakurzus. Ne kapaszkodj bele mindenbe! Engedd már el magad végre! Engedd el!!!
• Az apánkban kerestük Istent, hogyha az apánk lelépett, mi az amit megtudtunk Istenről? Idefigyelj! Gondoltál már arra a lehetőségre, hogy Isten nem szeret téged? Nem kellesz neki, sőt, több mint valószínű, hogy egyenesen gyűlöl. De nem ez a legnagyobb baj. Hanem az, hogy ő se kell nekünk. A kárhozat és a megváltás csak duma! Szóval Isten fattyai vagyunk? Nagyon helyes!
• Álmaimban szarvasokat űzöl a Rockefeller Center romjai körül, a fák között. Holtodig elnyűhetetlen bőrruha van rajtad. Felkúszol a Sears toronyház oldalán kígyózó indákon, lenézve apró alakokat látsz, akik gabonát csépelnek és szarvashúst szárítanak egy üres autópálya leállósávján.
• Meg akartad változtatni az életed, de egyedül képtelen voltál rá. A vágyaid testet öltöttek - bennem (...) én szabad vagyok - ellentétben veled (...) mások is ezt csinálják. Győzködik magukat és álmokat szőnek magukról, de ahhoz nincs merszük, amit te csináltál. Az a baj, hogy küzdesz ellenem, ezért néha még önmagad vagy; (...) de előbb vagy utóbb teljesen át fogsz változni - Tylerré!
• ...Majd akkor, ha már tudod – nem félsz tőle – tudod, hogy egyszer majd meg kell halnod.
• Nem a munkád vagy... és nem is a bankbetéted! Nem a kocsid vagy és nem a tárcád tartalma! Nem egy menő ruha vagy! Egy bohóckodó ganajkupac vagy a világban.
• Nem vagytok kiválasztottak! Nem vagytok különleges egyéniségek! Rothadó szerves anyag vagytok, csakúgy, mint bármi más... Bohóckodó ganajkupacok vagyunk mindnyájan. A nagy közös trágyadomb apró részei.
• Ha most meg kellene halnod, elégedett lennél az életeddel?
• Az önfejlesztés önkielégítés. De az önpusztítás...
• Megvolt az első életközeli élményed!

 Marla Singer

 

• A koton a mi nemzedékünk üvegcipellője. Ha egy idegennel találkozol, felveszed, egyet táncolsz benne, azután eldobod... A gumit, úgy értem... nem az idegent.
• Hogyha most elnyom az álom, akkor végem van. Ébren kell tartanod engem, egész éjjel...
• Ez egy koszorúslányruha. Egy röpke napig valaki nagyon szerette. Aztán kidobta... mint a karácsonyfát. Ma ő a kedvenc, holnap... kopp, a járda szélére kerül. Rajta a szaloncukros papírok, mint egy megerőszakolt nő, letépett, szakadt bugyiban, szigetelőszalag-bilincsben...
• Te jó isten, alsótagozat óta nem keféltem ilyen jót!
• Életem legrosszabb élménye vagy.

Párbeszédek

 

• Tyler Durden: Tudod, mi az a dunyha?
• Narrátor: Egy paplan.
• Tyler Durden: Egy takaró, egy sima takaró. Na, de honnan tudjuk mi ketten, hogy mi az a dunyha? Szükségünk van dunyhára a túléléshez a szó nomád értelmében? Lófaszt! Akkor mik vagyunk mi?
• Narrátor: Nem tudom, hát... gondolom, fogyasztók.
• Tyler Durden: Úgy van! Mi fogyasztók vagyunk, az életszínvonal-megszállottság melléktermékei. Bűnözés, éhezés, szegénység? Ezekkel nem törődünk. Mi izgat minket? A színes magazinok, a televízió, az 500 csatorna, egy név az alsógatyánkon, viagra, hajnövesztő, műolaj.
• Narrátor: Martha Stewart.
• Tyler Durden: A francba Martha Stewarttal! Martha a Titanicot dekorálja ki nekünk. Süllyedünk, öregem, úgyhogy szard le azt a vacak kanapét, vagy mit, a zöld kárpittal együtt! Ne akarj mindent megszerezni! Ne akarj tökéletes lenni! Te egyszerűen csak élj a világba, hadd jöjjön, aminek jönnie kell!

---

• Richard Chesler: [egy darab papírt olvas] „A klub első szabálya: senkinek egy szót se a klubról!”
• Narrátor: [gondolkodva] „Megint kóválygok; Bennehagytam az eredetit a másológépben.”
• Richard Chesler: A klub második szabálya... – ez a magáé?
• Narrator: Huh?
• Richard Chesler: Mit tenne a helyemben, hozzon egy vezetői döntést: ha találna egy ilyet, mondja, mit tenne?
• Narrátor: Megmondom, mit tennék. A maga helyében jól meggondolnám, hogy beszélek-e róla valakinek, mert aki ezt a szöveget írta, az veszélyes. Külsőre olyan, mint mi vagyunk, de pszichopata, és bármikor kikattanhat, akkor pedig végigmegy itt az egész épületen, a kezében az Armalite AR10-es széndioxidos félautomata fegyverrel. Végigmegy, és módszeresen szitává lövi a kedves kollégákat. Lehet, hogy ismeri is ezt az embert, sőt lehet, hogy nagyon is közel áll önhöz!
• Narrátor: [gondolkodva] „Tyler szavai szólnak a számból...”

[kitépi a papírt Richard kezéből]

• Narrátor: [gondolkodva] „... pedig milyen rendes fiú voltam.”
• Narrátor: És nagyon kérem, ne hordjon nekem ide minden szemetet, amit összeszed!

---

• Tyler Durden: Tudta, hogy a benzin és a fagyott narancskoncentrátum keveréke napalmot alkot?
• Narrátor: Nem, nem tudtam; ez komoly?
• Tyler Durden: Komoly. Rengetegféle robbanóanyag készíthető el otthon, házilag.
• Narrátor: Tényleg?
• Tyler Durden: Kinek mi a hobbija.
• Narrátor: Tyler, maga eddig messze a legérdekesebb barát-adag, akivel találkoztam... a repülőn mindenből adagokat kapunk, még az emberekből is.
• Tyler Durden: Aha, megértettem, jópofa duma.
• Narrátor: Köszönöm.
• Tyler Durden: Na és mondja, hasznát veszi?
• Narrátor: Minek?
• Tyler Durden: Hogy jópofa.
• Narrátor: Persze.
• Tyler Durden: Akkor csak így tovább… jópofizzon. [felkel az ülésről] Vajon amikor kimászom, a seggemet vagy a farkamat illik odadugni?

---

• Richard Chesler: Az a maga vére?
• Narrátor: Egy része igen.

---

• Narrátor: Te tényleg azt akarod, hogy megüsselek?
• Tyler Durden: Gyerünk, tedd meg ezt nekem.
• Narrátor: De miért?
• Tyler Durden: Mit tudom én, hogy miért; nem tudom. Sose bunyóztam. Te?
• Narrátor: Én se, de jó is, hogy nem kellett.
• Tyler Durden: Dehogy jó. Mit tud az életről, aki sose bunyózott? Sebhely nélkül haljak meg? Na, üss meg, mielőtt meggondolom magam.
• Narrátor: Hát ez nem igaz. Ez őrültség.
• Tyler Durden: Akkor őrülj meg. Hadd szóljon!
• Narrátor: Nem értem, hogy mire jó ez.
• Tyler Durden: Én se értem. Na, de kit érdekel? Nem lát senki, mit parázol?
• Narrátor: Ne hülyéskedj már, te tényleg akarsz egy maflást?
• Tyler Durden: Talált.
• Narrátor: De hát hova üssek, az arcodba?
• Tyler Durden: Lepjél meg.
• Narrátor: Hát ez nem igaz, ezt a baromságot…

[nekilendül és ököllel fejen találja Tylert]

• Tyler Durden: Azt a kurva…! Ez a fülem volt!
• Narrátor: Hát ne haragudj, de te kérted.
• Tyler Durden: Ó, bazzeg… miért pont a fülemet kellett?
• Narrátor: Jó, oké, elszúrtam, bocs…
• Tyler Durden: Nem, profi volt!

[gyomorszájon vágja a Narrátort]

Forrás: http://hu.wikiquote.org/wiki/Harcosok_klubja