"Nem akarok semmit titkolni előtted. Akarom,hogy olyannak ismerj, mint amilyen vagyok. Mert ha szeretsz, valami egészen más leszek. Valami új, valami jobb. Jóságos ég, hát nem tudod, hogy a világ leggazdagabb emberének hívnak? Lehet, nem is vagyok az, de veled! Miénk lehetne az egész világ."
"A szerelem olyan, akár a szél. Nem látod, csak érzed."
"Közben azonban arra gondolt, hogy a szerelem lehet ugyan gyönyörű érzés, de a valósághoz semmi köze. És Tutajosnak kétségtelenül igaza is volt, csak azt nem tudta, hogy ez az érzés még a berek világában is rendhagyó, édes gyötrelem, amelyből fészek lesz és fiókák: az élet legcsodálatosabb valósága."
"Ült a két gyerek a lámpavilágos estében, és nem értették a szerelmet, és nem gondolhattak arra, hogy azt az édesen tövises lelkiállapotot tulajdonképpen senki sem érti. Aki szerelmes, azért, mert szerelmes, aki pedig nem szerelmes, azért, mert nem szerelmes."
"Egy pillantás lehet szép, vagy kedves, de az Övé, mint a naplemente, ha nem látod, nem érzed a szépségét!"
"Egy fiatalemberre első cselszövevénye talán ugyanolyan varázzsal hat, mint első szerelme. A siker biztos tudatából tömérdek boldogságérzet fakad, a férfiak nem vallják be maguknak, de némelyik nő attól szépül meg. A vágy egyformán születhet a diadal nehézségéből és könnyűségéből. Ez a két ok osztja fel a szerelem birodalmát, a férfiak minden szenvedélyét vagy az egyik, vagy a másik szítja fel vagy tartja fenn. Ez a felosztás talán a vérmérsékletek nagy kérdéséből következik, amely, bármit mondjanak is, a társadalom döntő kérdése. Míg a melankolikusok kívánják a kacérkodás izgatószerét, addig az idegesek vagy szangvinikusak föladják a harcot, ha az ellenállás túl soká tart. Más szóval, az elégiának ugyanúgy lényege a vértelen sápadtság, mint a ditirambusnak a tüzes hév." (Honoré de Balzac)
"Ahány emlék, mind bennem él,
Mi régen szép volt, vissza sose tér.
De szívemben él lelkemben örökre megmarad,
Mert bárhogy is volt:
A szívembe zártalak."
"Nincs többé titkunk egymás előtt. Együtt vagyunk, egymáshoz tartozunk. Egyet gondolunk és egyet érzünk. A válaszfalak leomlottak. Örömet, bánatot, mindent megosztunk egymással."
"Vannak olyan dolgok a Földön, amit nem lehet megmagyarázni. Csak úgy vannak. Nem tudjuk miért, vagy hogyan keletkeztek. Csak vannak. Van, hogy nem is látjuk őket, mégis érezzük azt, ha nincs. Ilyen a köztünk levő kapocs is.
Mint egy fogaskerék az órában. Bár működik nélküle az óra, de nem jól.
Vagy legyen csak egy egyszerű kávé. Cukor nélkül... Iható, de cukorral finomabb.
Mindezt összegezve szeretnék az óra lenni, amelyben Te vagy a fogaskerék, szeretném, ha én lennék a kávé, melyben Te cukorrá válva édesíted meg létezésemet.
S hogy miért van ez az egész? Csak úgy... mert szeretlek!"
"Nem tudtam a szememnek parancsolni. Néztem őt, néztem és örömöm telt abban, hogy nézhetem, fájdalmas nagy örömöm. Úgy voltam vele, mint a szomjan haló ember, aki végre kutat talál, s bár tudja, hogy a kút vize mérgezett, mégis nagy kortyokkal iszik belőle."
"Szavak mögé rejtőztem, mert féltem, hogy emlékem, és emléke szívbe fúródó tüske lesz elmémben. Hallgatnom kell, mert ha hallgatásom nem értik, akkor a soraimat sem fogják. Aki nem lát a sorok mögé, attól hogyan is várhatnám, hogy megértsen. Ez az én életem terméke, és talán megérte, hogy ezek a szavakat eljuttassam az elmédbe. Mert tudom, hogy szeretni fogsz, de talán már csak akkor, mikor síromon ez áll: a szerelem eltűnik, az író meghalt."
"Tudd meg, ha nem vagy is itt, én mégis veled alszom. Mert szeretlek, cáfolatlanul és visszafordíthatatlanul."
(Szilvási Lajos)
"Veled vagyok, egymás mellett,
csak ketten fekszünk az ágyamon,
kedvünk magasra szökik,
mikor egymásnak vagyunk.
Felébrednek a vágyak, s
tettekké fajulnak..."
"Ő az egyetlen ember, aki büszkélkedhet azzal a varázspálcával, ami a szívemet irányítja. Tőle függök, nélküle, a varázslata nélkül a semmiben hullnék. Még mindig, ennyi idő után is Ő ad értelmet mindennek, csak Ő benne látom azt a varázserőt, amely képes elszédíteni, őrültté tenni, amelynek hatására úgy érzem, egyszer én is boldog tudnék lenni"
"A szerelem egy szó, amit bárki elmondhat, de érezni csak az tudja aki szerelmet vallhat."
"Inkább érted halok mint magamért, mert lelkembe te hoztad a fényt."
"A szerelem nem egy egyszeri dolog, ha egyszer átéltük akkor újra és újra akarjuk majd, csak az a baj, hogy nem mi választjuk meg az időpontját."
"A bennem égő tűz lángja oly magasra csap fel, mint a legmagasabb hegy melyet csak láttam s nem bírom tovább! Belülről emészt és oly nehéz visszatartani mint az izzó láva folyamát. Valahogy mindig utat tör magának, lehet az bármekkora pusztítás árán is."
"Tudod milyen az amikor nem tudsz megszólalni a másik ember mellett és csak hallgatod a másik lélegzetét, szívverését, érzed az illatát? Annyira sok mindent akarnál kérdezni de nem tudsz mert leköt hogy megsimogasd az arcát, fogd a kezét, érezd minden mozdulatát. Beléd szerettem egyszerűen és tisztán."
"Úgy érzem, hogy ha Veled vagyok, már nem kell várnom semmire, nem kell gondolkodnom semmin, hiszen Rátaláltam egy olyan lányra, akiben látom a Világ összes szép dolgát, mely fontos lehet valaha a számomra. Csodálatos érzés az Igaz szerelem, de főleg akkor az igazi, ha ezt viszonozzák is"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése