1908. december 14-én született Budapesten, művészcsaládban. 1931-ben férjével együtt Berlinbe utazott. 1833-ban visszatért Magyarországra, és pár évig a Budapester Rundschau munkatársa, film -író és dramaturg. 1947-től négy évtizeden át tanított.
Irodalmi munkássága sokszínű: az alkímia történetét misztikus regénybe foglaló művel indul, majd gyermekregényekkel, mesékkel folytatódik.
"Amikor bezúztak mindent, amikor tilos lett minden, amit addig csináltam, eldöntöttem, meséket fogok írni. Imádom a gyerekeket. A fodrásznál volt egy találkozásom egy orosz kislánnyal, a kis Tamarával. Oda is tollal, füzettel jártam, és egyszercsak felült a térdemre, hogy rajzoljak neki. Ezt a tündéri kis lánykát aztán beleírtam a Pöttyös Panni mesémbe, hogy a két kislány összebarátkozik. 1953-ban ki is jött a könyv, óriási sikere lett. Kiderült, hogy én az új éra legnagyobb könyvét írtam meg azért, mert volt benne egy 4 éves szovjet kislány�
Boldog vagyok, mert már az ötödik nemzedék nő fel Pöttyös Pannival, hogy a szívbeteg gyerekeknek ezeket a meséket olvassák a kórházakban, mert kedvesség és báj van bennük. (Bevallom, volt mikor attól reszkettem, meg ne tudják, hogy a vörösoroszlános Orsi Mária azonos ezzel a Szepes Máriával.)
Hát így lettem mesemondó Szepes Mária. Egy 7 éves kis barátnőm (aki azóta nagymama lett) egy együtt töltött nap után azt kérdezte az édesanyjától: ˝Anyuka, mondd meg nekem igazán, ugye a Szepes néni nem egészen felnőtt˝ Ez volt a legkedvesebb bókja az életemnek."
Szepes Mária műveinek alapgondolata: ismerd meg önmagadat, s megismered a jövőd is! Figyelmeztetése korunk emberének szól: vigyázz a környezetedre, mert a Föld az otthonod, itt kell az új Édent megteremtened!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése