"A kályhánál elmerülve ül,
magába van, de még sincs
egyedül.
Testében titkot sejt: életcsírát
-Lehunyt szemével is jövőbe lát.
Ha majd tavasz is, nyár is
elköszön.
Akit ma sejt, világra jön.
Most is, ha nem hoz álmot éjjel, nem bánja, nem fél-beszélget vele."
"Csak most érkeztél erre a földre,
Arcodon még az angyalok könnye.
Még az útra küldő szót a szíveden hordod,
Te vagy a tűz, és annak a melegét szórod.
Ahogyan felém szaladsz puha talpakon,
S bőröd illatát magamba szívhatom,
Ahogy engem kutatva nézel az ablakon,
Indulnom kell,…de a szívemet itt hagyom.
Szeretlek kötőszók nélkül,
A MERT és a HA elkopnak végül.
Legyél hát bármilyen, gyermekem,
Nekem elég az is, hogy létezel. "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése