Maximus: Te harcolnál velem? Commodus: Igen. Azt hiszed, félek? Maximus: Azt hiszem, egész életedben féltél. |
Maximus: Quintus, nézz rám! Nézz rám! Ígérd meg, hogy gondoskodsz a családomról! Quintus: Majd viszontláthatod őket a másvilágon. |
Maximus: Quintus! Engedd szabadon az embereket! Gracchus szenátort helyezd vissza! Volt egy Róma nevű álom. Valóra kell válnia. Ez Marcus Aurelius utolsó kívánsága. |
Maximus: Ha egyedül találod magad, zöld mezőkön lovagolva a tűző napon, ne aggódj! Az az Elysium, és már meghaltál! |
Marcus Aurelius: Mennyi ideje vagy távol az otthonodtól? Maximus: Két év, kétszázhatvannégy nap és ma reggel. |
Maximus: Valaki egyszer azt mondta: A halál végül ránk nevet. Csak annyit tehetünk, hogy visszanevetünk. Commodus: Az aki mondta, nevetett a saját halálán? Maximus: Neked kell tudnod. Az apád volt. |
Commodus: Maximus! Maximus! Téged hívnak. A hadvezért akiből rabszolga, a rabszolgát akiből gladiátor lett, a gladiátort aki szembeszállt a császárral. Lenyűgöző történet. A nép most tudni akarja, mi a történet vége. Minimum egy nagy halál kell. De mi lehetne dicsőbb, mint magát a császárt kihívni a nagy arénában. Maximus: Harcolnál velem? Commodus: Miért, azt hiszed félek? Maximus: Azt hiszem egész életedben féltél. |
Commodus: Van neved? Maximus: A nevem gladiátor. Commodus: Hogy merészelsz hátat fordítani? Rabszolga! Vedd le a sisakod, és mond meg a neved! Maximus: Maximus Decimus Meridius vagyok! Az északi seregek parancsnoka, a Félix légiók hadvezére, Marcus Aurelius hű szolgája mindhalálig. Egy meggyilkolt fiú apja, egy meggyilkolt asszony férje, és bosszút állok értük. Míg élek, vagy azután! |
Maximus: Mit életünkben teszünk, az az örökkévalóban visszhangzik... |
Maximus: Lassan lejár önmagasztalásod ideje … Fenség. |
Maximus:...súgd nekik, élek, hogy újra ölelhessem őket... |
Marcus Aurelius (Commodus-nak): A te kudarcod fiúként, apaként az én kudarcom. |
Proximo (a rabszolgakereskedő-nek): A nekem eladott zsiráfok nem párzanak. Csak esznek meg mászkálnak. Buzi zsiráfot sóztál rám! Add vissza a pénzem! |
Egyszer még találkozunk. |
"Megéri-e Róma egy becsületes ember életét?
Valaha hittünk ebben.
Hadd higgyünk benne újra!
Róma katonája volt. - Adjátok meg neki a végtisztességet."
"Lassan lejár önmagasztalásod ideje … Fenség."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése